*Szeptember 6, szombat*
Ugye hát csütörtökön le egy ,,táska folt a fejemen". Most ha valaki meg kérdezi hogy az mi a fejemen, és én ezt mondom. . . Több mint valószínű hogy hülyének néz. Na mind1. Szóval hát a baleset után mindenképp Harry-re akartam koncentrálni, hogy mennyi érdekli a balesetem. Én úgy képzeltem, hogy majd oda jön, és akkor meg kérdezi hogy mi a bajom, és szerelmesen nézek rá, és elcsattan az 1. csók. Igen. Én így képzeltem. De a valóság nagyon nem hasonlított a képzeletemre. Harry totál lesz*rta hogy mi van velem, csak a facebookján lógott. Ettől én meg persze teljesen kiakadtam, mert ha Laurennek lett volna ilyen balesete, tuti körülugrálná az egész suli. Arghh!
- Én ezt komolyan nem hiszem el! - mondtam dühösen a kamerába, mert éppen Vanessával skypoltam.
- Figyelj, Harryvel nem jártok, semmi közötök egymáshoz. Nem fog odamenni, és cirógatni. - közölte Vanessa. Igaz.
- Jó, de csak érdekelte!
- Biztos. De most állj végre a sarkadra, és legyél menő! - mondta, én meg elgondolkodtam. Hogy érti hogy menő. Jó, próbálok én az lenni. Mondjuk a ruhatáram kész 90-es évek. . . Azért használok sminket. Jó, egy kis szempillaspirál, szerintem a többi felesleges. . . És azért a hajam se olyan gáz. Na! - Hahóó! Brooke! Itt vagy? - ordibált.
- Uhh. Bocs. Bambultam. Na, szóval. Akkor. . .
- Akkor most elmegyünk shoppingolni a kökibe. - nyomogatta a telefonját a kis képernyőn át.
- Kökibe? De az nagyon messze van! És mit csinálsz a telódon? - néztem a képernyőre.
- Dobok egy üzit Lorenéknek, hogy 10 perc múlva legyenek nálad. - mondta, és le sem vette a szemét a a telefonjáról. Én pedig kicsit meglepődtem.
- Nálam? Miért nálam? Nem kökibe megyünk?
- De, csak majd ti elvisztek. - mosolygott, és letette a telefonját.
- Miért mi??
- Meeert ti! Na megyek öltözni, csáó! - mondta gyorsan, és még mielőtt reagálhattam volna valamit kilépett. De jó.
Gyorsan odaugrottam a szekrényemhez, és felvettem valami ,,tűrhető" ruhát:
- Amm. . .- túrtam bele a hajamba - Hát nem is mondtam? - játszottam a hülyét.
- Nem kislányom, nem mondtad.
- Még mit nem? Majd ha ötöst hozol! - mondta apa.
- Ne máár! De vennénk ruhákat, meg minden. Légyszii! Naa.
- Jóóó. - adta meg magát anya. Apa pedig furán nézett rá. Anya meg visszaadott amolyan: ,,Már kezd kamasz lenni, na!" nézéssel meredt apára, én meg örültem. Hogy is van. . . Jó nekem, rossz neked. Bíbíí! De mivel már nem vagyok 5 éves, el kéne felejtenem ezt a bíbí-zést. . .
- De tél van Brooke, nem elég egy ilyen lenge pulcsi. Mit gondoltál, Hawaii-ra mész! - mondta anya, és lehozott egy pulcsit, meg egy ős régi barna kabátot. Na akkor hervadt le a fejemről a mosoly.
- Én ezt nem veszem fel! - röhögtem el magam.
- Brooke! Most felveszed, vagy repült a kocsikázó utad. Amúgy se vagyok oda érte. . . - dünnyögött apa, már megszoktuk. Én persze jó tini révén felvettem a kabátot, és pont akkor csöngettek. Odamentem, és kinyitottam az ajtót.
- Sziasztoook! - ugrottam a nyakamba Loren.
- Aú. Ott fááj, légyszi Lor, engedj. - próbáltam magamról leszedni.
- Ú. Mi ez a rémes cucc rajtad? - mondta Gina, a ruhámra utalva. Milyen kedves. Mondjuk ő aztán tényleg nagyon szép volt. Egy fekete sál, lazán a nyaka köré tekerve, és egy fehér szöveges make up-os póló. Meg persze minden más, smink, magassarkú csizma, ilyenek. Totál menő. Woow!
- Nem mind1, most megyünk vásárolni. Apa, dobj el minket! - intettem apának.
- Jó, szálljatok be. - mondta, a lányok már elindultak én még vissza mentem anyához, a pénztárcámért.
- Jó, itt a telefonod, majd hívj ha kell. Remélem minden rendben lesz, és ha elveszne a. . . bla bla bla. . . - én csak igent mondtam mindenre, és kimentem a házból egyenesen a kocsiba. Gina ült elől, Loren középen, bal oldalán Vanessa, és akkor én Gina mögé kerültem (apa meg persze vezetett). Az út nem is volt olyan hosszú autóval simán ott voltunk. Miután leparkoltunk, a lányok kiszálltak a kocsiból, apa meg még ugyanazt elmondta, amit anya. Hurrá. És el is ment. Gyorsan beértem a lányokat, és beléptünk az ajtókon.
- De naagy! - ámultunk.
- Na jól van. Én azonnal elmegyek innen, ha még ilyen fejeket vágtok. Annyira kínos. Mindenki végig csodálta, de vásárolni jöttünk, nem? - kérdezte Gina. Jogos.
- Jólvannaaa! - mondtam, és elindultunk a mozgó lépcsőkhöz. Tiszta olyanok voltunk mint 4 vidéki kislány, akik életükben most látnak először bevásárlóközpontot. Hát jóóó, de még csak tényleg most látunk először. . .
- Irány aaa. . . - böngésztem a térképet. Úgy tűnik nekünk már az is kell - New Yourker!
- Húú, azt imádom! - lelkesedett Vanessa, és Loren. Gina csak olyan idióták, fejjel nézelődött. Mindannyian megindultunk a New Yourker felé, és az volt az igazi csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése