7. rész

Nulladik nap, 19: 53

A locsolás, jégkása, energiaitalok!!!

A Bábelen minden más. Egy nap olyan mintha egy hét lenne! Pedig csak 24 óra! Már a ,,nulladik" napon úgy éreztem, hogy ez a nap, egy hét. Ezért is van ennyi program. Napsi a listán valami locsolást talált. Ennek örültünk, mivel azt gondoltuk hogy vizet osztogatnak, amit majd magunkra kell önteni. De ezt csak gondultuk...

Napsival bementünk a mosdóba, ahol csapatostul álltak a lányok sorba. Legtöbben a WC-re álltak sorba, mások csak egy frissítő zuhanyra vágytak, valakik meg a sminkjüket akarták szebbé tenni. Gyorsan sorba álltunk a WC-hez, mikor megláttam egy lányt, akinek fürdőruha volt a kezébe, és mögénk állt be. Míg Napsi a WC-ben öltözött, gondoltam megszólítom. Egyébként szép lány hosszú barna haja be volt fonva, ami a bal vállán lógott. Csak szemkihúzó, és erős rúzs volt rajta, ami pont elég. Pink szandált viselt, rövid farmerrel, és egy rövid újj kockás pólóval. Szép volt.

- Szia! - köszöntöttem kedvesen. - Te is a locsolásra jössz?

- Jaa, szia! Igen, de nyugi, nem egyedül vagyok, a fiúk kint várnak. - mutatott a mosdó ajtajára, ahol tényleg három fiú várta.

- Te vagy egyedül lány? - csodálkoztam.

- Hát, sajna igen. - mondta szomorúan - A barátnőim mind külföldi fesztre mentek el. Azt mondták már unják a Bábelt. - fejezte be.

- Ohh. Nem akarsz velünk tartani? Nálunk 5 fiú van, és mi, Napsival.

- Tényleg? Az nagyon jó lenne! Egyébként szeretem ezeket a srácokat, az egyik a bátyám, a másik kettő meg a haverjai.

- Aha...Jó. - néztem furán a fiúkat - Szóval akkor velük tartasz? - kérdeztem.

- Igen! Az jó lenne! - mosolygott hálásan. - De amúgy téged hogy hívnak?

- Zsófi, te ki vagy?

- Lili.

- Kész vagyok! - hallottuk Napsi hangját, a fülkéből. Gyorsan elálltam a WC elől (hogy ki tudjon jönni), és helyet cseréltünk.

- Ömm...Napsi ugye? - hallottam Lili hangját a fülke mögül.

- Igen, te meeeg...Lili?

- Jaja. - mondta Lili. Innentől már nem nagyon fiygeltem a beszélgetésüket, inkább gyorsan öltöztem, mert még Lilit is meg kellett várnunk.

Mikor mindannyian készen lettünk, odasétálunk a fiúkhoz, akik készen voltak.

- Figyeljetek, csatlakozik hozzánk egy lány, Lili. Szóval, ne hurrogjátok le! - magyaráztam a fiúknak, akik nem ezzel voltak elfoglalva.

-Woow!!! -ordította Boldi. Mi, Napsival megfordultunk, és a felénk sétáló lányt néztük.

- Te meg hol voltál? - kérdezte Napsi Lilitől.

- Megmondtam a bátyáméknak hogy estére elmegyek. Örültek... - sütötte le a szemét. Ja, egyébként ez a ,,Woow!!!" azért volt mert Lilinek, mit ne mondjak, elég jó alakja volt. A fürdőruha pántos volt. Kockákkal mintázva, a bugyi szintén kockás. Nem értem miért jött ez Woow!!! Napsinak pánt nélküli, hátul kapcsolós melltartó volt, amit fodrok díszítettek, (persze pink volt) a bugyi meg rózsaszín. Az enyim is olyan volt mint Napsié, csak zöldben minden.

- Na, gyere ide. - fogta meg a karomat Szasza, és lerántott az ölébe. - Csini vagy. - mondta kedvesen.

- Na, hagyjátok abba! - förmedt ránk Abdul.

- Inkább induljunk, mielőtt tömeg lesz! - mondta Hipó.

A poros úton baktattunk az Ausztrália felé. Mi, Szaszával elől, mögöttünk Abdul és Lili, utánuk Kolos, és az IPadja, a végén Hipó egyedül, és a legeslegvégében a Herczegék.

- Wáááá!!! - hallottuk Napsi kiáltását a legvégéből, és egy óriási röhögést. Majd 3 másodperc múlva valaki Szasza hátára ugrott.

- Ne má' Napsi! Szállj le rólam! - ordibált Szasza, és megpróbálta ledobni a riadt Napsit.

- Mi az? - néztem hátra, mert senki se tudta hogy Napsi mitől ijedt meg.

- Boldiiii!!! Ő az! Egy hülye szöcskével ijeszget! Neee!!! - üvöltötte Napsi torka szakadtából. És ezzel az egész környéket felvertük, mindenki minket bámult. De aztán el is fordultak, mert egy feszten ez mindennapi dolog.

- Napsi, utoljára mondom, szállj le rólam!!! - üvöltötte Szasza.

- Neeem!!! Félek! - nyöszörgött Napsi még mindig Szasza hátán. De Napsi egy hirtelen pillanatra hátrafordult, és ez elég volt arra, hogy Szasza ledobja. Mindenki szakadt a röhögéstől, még Napsi is, saját magán. Egyébként ez az egész az volt, hogy Boldi talált egy szöcskét, és ezzel ijesztgette a húgát, míg ő sikítva, Szaszára nem ugrott. Lehet hogy nektek ez furcsa, de a Bábeleseknek ez mindennapi. :)

Mikor az Ausztráliához értünk (végre), kisebb tömeg állt sorba a vízért. De mi csak gondoltuk hogy vízért...