☮ Bábel részek ☮

Sziasztok! Szinte mindennap valami frissel fogok számotokra érkezni! Ez a Bábel 2, amit én, magam írok meg! Már van egy webnode-os blogom is, ezzel kapcsolatban, de inkább itt folytatom! :) Kezdjük az 1. résszel!




10. rész és tovább!
IDE   kattintva elolvashatjátok a 10. résztől a részeket!



Bábel 9. rész!
IDE kattintva elolvashatjátok a 9. részt!



8. rész

IDE kattintva elolvashatjátok a 8. részt!





7. rész!
IDE kattintva elolvashatjátok a 7. részt!





6. rész!

    IDE kattintva elolvashatjátok a 6. részt!




BÁBEL 5. RÉSZ:
IDE    kattintva elolvashatjátok az 5. részt!





BÁBEL 4. RÉSZ:
Ha megtekintenéd a 4. részét csak katt  IDE   !





VÁTOZÁS TÖRTÉNT!!

A bábel2  3. részét  IDE  kattintva tudjátok csak megnézni! Mostantól így fogom megcsinálni, hogy ne kelljen mindig lejjebb tekernetek! :)



Bábel 2.    1. rész

NULLADIK NAP, 8:12
Készülődés, Indulás az állomásra

Juhééé! Újra nyári szünet! Igen, ami azt jelenti hogy újra BÁBEL!!! Nagyon jó hogy újra csináltak fesztivált,mert mi úra indulhatunk!!! Ha a blogot el szeretnéd olvasni katt IDE


 
Akkor kezdjük ott, hogy ugye én vagyok Szasza barátnője, ami azért jó dolog. Mert hát Szasza minden lány álma és stb. De ha-ha-ha-!!! Ennyik vagytok lányok! Na jó, inkább folytassuk. Szóval anyukám és apukám megint nem látta túl jónak hogy újabban szórakozni megyek a nyári szünetben, és itt hagyom őket. De én pont örültem hogy szórakozni megyek és itt hagyom őket! Hihi... Szerencsére nem jöhetnek azzal a szöveggel hogy: ,,Zsófi, most mész először fesztiválra! Nem tudhatod mik történnek ott!"   Ja, a jó öreg duma. Mind1. Míg én pakolásztam Bius bejött a szobámba.
- Helló. Mikor indulsz a Bábelre, vagy mire? - kérdezte
- Mindjárt, kilencre a vonaton kell lennünk, miért? - kérdeztem, mert Biust nem nagyon érdeklik  a dolgaim, szóval nem tudom miért jött be.
- Semmi, csak úgy. - mondta, aztán folytatta -  Nagyon szar hogy minden szünetben lelépsz, engem meg itt hagysz anyáékkal meg a papával! - förmedt rám.
- Mivan? Sosem lépek le, csak én szeretem RHCP-t! És mivel a legjobb barátaim jönnek én is megyek! És te is kitalálhatnál magadnak programokat, nem csak a Facebookon lógást! - mondtam, szerintem teljesen jogosan, aztán egy hirtelen mozdulattal becsaptam az ajtót, és mivel ő kin volt, ott is maradt.
- Ha tudni akarod, van programom! Én is megyek fesztiválra! - hallottam kintről a hangját, és a lépteit ahogy a szobájába visszamegy.
- MIII??? - döbbentem le teljesen, de nem azért mert irigykednék hogy ő is megy, hanem mert még csak 15!
- Igen-igen. - bólogatott gonoszul.
- Na, nehogy azt hidd hogy anyáék elengednek, még csak 15 vagy! - ordítottam.
- Úgyis meg fogják. - nevetett ki lesajnálóan.
Én csak a fejemet ráztam amolyan ,,Úristen!" stílusban. Ennek a fejrázásnak a csengő vetett véget. Gyorsan odarohantam az ajtóhoz. És kinyitottam. Napsi mosolygott rám.
- Sziaaaaa! - ordította, én meg szinte megsüketültem.
- Szia Napsi! Még tök korán van, hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem, mert még csak...akkor ránéztem az RHCP-s órámra és rémült arcal merettem Napsira - Már 9 óra!!! - órdítottam
MII??? - Meredt döbbenten az órámra. Ekkor mind a ketten egyszerre rohantunk a szobámba pakolni, igazából csak dobáltuk a cuccomat az óriási bőröndbe. Észre sem vettem hogy pereg az idő, annyit veszekettem Biussal. Ja, Napsit hogy is lehetne leírni, hááát. Spagetti pántos póló,rajta ez áll: I love boy Aztán ugyanaz (!!!) a rövid kis farmersort, és egy magassarkú szandál. Igen, ő az én Napsim :D Én pedig szintén spagetti pántos póló, amin ez áll: Anthony Kiedis <3 (Jólvan naa, mégis csak egy fesztivál) aztán boka farmer, és egy fekete szandál. Igen, ez meg én vagyok :D De, ne is beszéljünk Napsi hosszú-hosszú szőke hajáról (ami kb. a háta közepéig ér), és az én barna göndör tincseimről (ami kb. a vállamig ér). Szóval dobáltuk a ruháimat minden hová, és siettünk. Amikor már kész voltunk a pakolással ránéztem az órámra 9:16.
- Neee! - kiáltottam, mert a 30-as vonatot tuti nem érjük el
- Nyugii, lehet hogy elérjük, ha apukád 1000-rel megy. - mosolygott bíztatóan Napsi. Összenéztünk és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
- Na jó, menjünk. - Tápászkodtam fel indulásra készen.
Gyorsan felkaptuk a cuccaimat és száguldottunk a kocsihoz (előtte persze jó kislány révén puszi anyunak). Aztán hagytam hogy Napsi előrerohanjun a táskámmal, had nyerje meg a versenyt, azt hitte hogy most akkor versenyzünk. Én meg megálltam anyu mellett pár pillanatra:
- Bius komolyan fesztiválozni megy? - suttogtam anyunak nehogy Bius meghallja
- Dehogy, nem fogom elengedni,ne félj. - súgta vissza, én meg mosolyogva bólintottam. Végül tényle a kocsihoz rohantam (út közben gyors szia papának, Biusnak). Bevágtam a csomagtartóba a nagy bőröndöt és be is huppantam Napsi mellé.
-------------------------------------------------------------------------

2. rész





- Hová ez a sietség lányok? - kérdezte apa döbbentem, mintha nem is említettem volna hogy  indulok a Bábelre. Szegény apa, csak két gyilkos pillantást kapott vissza, szóval ő csak gyorsan beindította a kocsit, és vitt az állomásra.





Nulladik nap, 9:56

Hol vannak Szaszáék?, Fellszállás a vonatra, Attiláék



Nem kis időbe tellt míg az állomásra értünk, szóval a vonatot le is késtük. De mivel az minden órában egyszer jár, mármint, 9:30-kor és 10:30-kor. Miközben apa segített kivenni Napsi, és az én csomagomat, rápillantottam az órámra. Tíz óra. Szóval állhatunk a tűző napon fél (!!!) órát! Miután kiszedtük a csomagtartóból a cuccainkat, körbenéztünk nem látjuk-e Szaszáékat. Hát őket nem láttuk. Gyorsan elköszöntem apától, de ő még magyarázott hogy mit tegyek ha meglopnak és stb. én csak egy ,,Nyugi, már voltam a Bábelen!" ordítással lerendeztem. Aztán apa ott is hagyott minket, megértem. Cuccainkal a kezünkben baktattunk közelebb az állomáshoz, de sehol senki. Komolyan, csak néhányan lézengtek, a többség már elment a kilences vonattal, csak mi, Napsival voltunk olyan szerencsétlenek hogy lekéstük.

- Ne mááár! - nyöszörgött Napsi

- Mi az? - kérdeztem

- Nem hoztam vizet. - kutakodott a táskájában.

- Tessék, itt az enyém. -nyomtam a kezébe az én italomat ami szerencsére, még hideg volt, MÉG.

- Kösziii - mosolygott és beleivott a vízbe.

Míg ő iszogatta az italomat, én körbenéztem hátha van valaki aki segíthet rajtunk. Szerencsére találtam egy négy fős fiúcsapatot.

- Napsi, gyere. Ott, azok, hátha segíthetnek.

- Jó, menjünk. De keressünk má' valami árnyékot! Meghalok! - nyöszörgött, és igaza volt. 39 fokos melegben nem túl jó a tűző napon állni. De szerencsére alig vannak itt emberek (mivel ahogy mondtam ők nem olyan bénák mint mi, hogy lekésik a vonatot) szóval találtunk egy kis fát, ami alá ledobtuk a cuccainkat.
- Helló - köszöntünk a fiúknak mikor odaértünk hozzájuk. Úgy tűnt hogy magyarok.
- Sziasztok! Bábelre? - kérdezte az egyikük, és folyamatosan Napsit bámulta.
- Aha, de nem láttatok itt két fiút egy barna, és egy sötét szőke hajút? - kérdeztem.
- De, amúgy mi is a Bábelre jöttünk, csak a tizessel akartunk menni, azon nincs olyan nagy tömeg. - szólalt meg egy másik szőke.
- És pontosan hogy néztek ki? - kérdezte Napsi egy gumilufit felfújva ( Hah, van rágója!!! Nem is mondta, perszee! :D).
- Ahogy mondtad, az egyik barna a másik meg mit tom' én. - mondta ugyanaz a szőke. 
- De nem akartok meginni valamit? - kérdezte, jaa, szóval erre ment ki a játék. Napsival ösztönösen megráztuk a fejünket. És mivel tudtuk hogy velük nem érünk el sokat, inkább visszamentünk a cuccainkhoz.

- Na jó, inkább küldök 1 SMS-t Szaszának. - mondtam, hogy ez hogy nem jutott eszembe? Mi meg a hülye fiúkhoz fordultunk! Mind1.
- Oké - mondta Napsi, a béke jeles karkötőét tanulmányozva.

Üzenet küldője Zsófi, címzett  Szasza:

 
 

3 megjegyzés: